Varjú Zoltán: Bontásra ítélve

„Különös, hogy őrzik a házak az emberek múltját (…). Sokszor úgy tűnik, az ember már rég eltemette az emlékeit, aztán egy ház, ahol valaha lakott, újraéleszti őket. ” – (John Vermeulen)

Karosszékek helyén
kopott bőrkanapé
rajta folt hátán folt
ahol rajta volt a test
lenyomatát őrzi meg
a heg mint az eleven
seb tátong a mélybe
egy rojtosra szakadt
függöny nikotinsárga
fal mögötte lárma
onnan szűrődik be
tompán az utcazaj
kintről befelé árad
szinte fáj ahogy rá-
talál a bontásra ítélt
házra és nekitámad
a bontási törmelékre éhes markolókanál…