Ocsovai Ferenc: Rejtőző szentesték
2 min readValamiért, hogyha nehéznek, lehangolónak,
üresnek és árvának tűnnek idén az ünnepek;
ha azt hiszed, az égiek pokoli mélységekbe
ezen a varázslatos estén csakis téged küldenek,
figyeld csak a munkásokat, akik az éjszakában
csöngő villamost vezetnek, járdát söprögetnek,
szemetet visznek, a gyárakban gürcölnek
vagy csorgó verejtékükkel utat foltoznak –
gondolj azokra legalább egy pillanatra,
kik szent karácsony éjjelén is dolgoznak!
Vannak a túlbuzgók, akik nem pihenhetnek,
hiszen valakinek folyton meg kell olajoznia
a lomha, atlaszi titánként döcögő
és zabolátlan társadalmi erőket:
bár akadnak köztük olyanok is,
akik azért nem nyughatnak,
mert a jó és nemes szándék,
a tettvágy vagy önfeláldozás
eszménye fűti belülről őket,
amíg sokmillió kéz könnyezik…
még azoké a lángoló keblű költőké is,
akik a kimondatlanság irtózatos ősbűne
alól minket talán szavukkal feloldoznak –
gondolj azokra legalább egy pillanatra,
kik szent karácsony éjjelén is dolgoznak!
Hirtelen, ha ott kell a bajban valahol teremni,
mert az Ördög, mint tudjuk, sohasem alszik;
amikor félő, hogy egy szerencsétlen szívben
utolsót lobban az imbolygó gyertyaláng,
majd reménytelenül, sírva kialszik,
akkor is tudd, hogy ők ott lesznek,
ezért legalább egy futó mosolyt adj a Béke
és a Rend hű védelmezőinek, meg mindegyik
tűzoltónak, mentősnek, ápolónak és orvosnak –
gondolj azokra legalább egy pillanatra,
kik szent karácsony éjjelén is dolgoznak!
Végül pedig ott van az, aki sohasem teheti le
munkáját, és jellegénel fogva soha nem is
veheti ki egyetlen évben sem szabadnapját:
ilyen feladattal bízta meg az Isten minden
embernek a fáradhatatlanul a szebb jövőért
küzdő fivérét, nővérét, apját és szülőanyját,
mert ők mind, akik gyakran a mi láthatatlan
őrangyalaink, a legapróbb gondoskodó
mozdulataikban is vakítóan tündökletes,
távoli, örökbecsű csillagfényt hordoznak.
Gondolj azokra legalább egy pillanatra,
kik szent karácsony éjjelén is dolgoznak!
- december 25.
Ocsovai Ferenc verse legutóbb a Szöveten:
