Debreczeny György: esernyőjén az éjnek*

kövér fények az éjjeli esernyőn
szétfolynak az arcon
a lencsemagok
bennük lakik a sötét

a párna álmában
mélyen beágyazódik
a fehérségbe
a lencsemag

koppan az éjszaka kabátja
ami téves el kell vetni
április közepéig
a lencsemagot el kell vetni

összetett levélzet
párosan szárnyal
párosan szép
a szárnycsattogás

lámpafény
két kiló kenyér
anya mosogatja a csöndet
anyát a csönd fölszeleteli

lila vagy lilásfehér
öntermékenyítő
virág az ébredés
langyos eső pereg

a lencsemag
ék alakú
és szürkeállományból
szürke fényekből áll

anya haja
a lencsefőzelékbe lóg
fekete
akár a fehér cérnavégek

fekete esernyőjén az éjnek

Szabó Imola Julianna Szétfolynak c. novellája alapján

Debreczeny György verse legutóbb a Szöveten: