VERS

Jóna Dávid: Teliholdkor

Itt az ideje a sajnálatnak,
lehet, hogy megloptam magam olykor,
látom létem fáradt prérifarkasnak,
üvöltve teliholdkor.

De nem kell ide az emelkedettség, holmi pátosz,
elég, hogy lapozhatóvá tettem a múltam,
nem szórakoztat a külső káosz,
sosem voltam része, ha benne is voltam.

Isten tervez, ember végez
– az idő által felfalatnak,
már az se biztos, amit az ember érez,
a vágyaim magamra hagytak.

Jóna Dávid korábban a Szöveten:

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .