Itt az ideje a sajnálatnak,
lehet, hogy megloptam magam olykor,
látom létem fáradt prérifarkasnak,
üvöltve teliholdkor.
De nem kell ide az emelkedettség, holmi pátosz,
elég, hogy lapozhatóvá tettem a múltam,
nem szórakoztat a külső káosz,
sosem voltam része, ha benne is voltam.
Isten tervez, ember végez
– az idő által felfalatnak,
már az se biztos, amit az ember érez,
a vágyaim magamra hagytak.
Jóna Dávid korábban a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
