Jóna Dávid: Pihenő

Félek, hogy nem bírom kellő félelemmel,
hogy nem elég halálkomolyan,
hogy már itt van, csenget,
saját bőrömön tapasztalhatom,
én meg,
mint egy lovaglásban megfáradt báró
egy feketefenyő törzsének dőlve nézem,
hogy a tűlevélen sétáltatott vöröshangyának a csápjai
milyen szisztematikusan tapogatják le a világot,
egyensúlyoznak,
mégis a tűlevél az én kezemben van,
s rajtam múlik,
hogy merre mehet, s merre nem.