Félek, hogy nem bírom kellő félelemmel,
hogy nem elég halálkomolyan,
hogy már itt van, csenget,
saját bőrömön tapasztalhatom,
én meg,
mint egy lovaglásban megfáradt báró
egy feketefenyő törzsének dőlve nézem,
hogy a tűlevélen sétáltatott vöröshangyának a csápjai
milyen szisztematikusan tapogatják le a világot,
egyensúlyoznak,
mégis a tűlevél az én kezemben van,
s rajtam múlik,
hogy merre mehet, s merre nem.
Vélemény, hozzászólás?