Írom ami itt most van.
Hogy megyek jövök kihalt
buszon uszadék fölött
Istennel össze nem akadok
omló hegyhez sem vágok
követ holtával dicsérek estét
újabb reggelt és a párkányra
gondolt sétát…
Írom amit látok-hallok írom
hogy egy tejúti boltban a pultnál
idős néni áll sír. Érzem: marón éhes.
Így hát írom: ha ezt magamból
nem írom ki akkor én ezt a kort
nem bírom ki.
Kalász István verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?