Varjú Zoltán: Élhető dögvész szelleme kísért
Élhető dögvész szelleme lengi be
az életnek csúfolt létezést a füst
alatt a húst az érlelést az elmemérgezést
jelentheti amíg van ki feljelentheti a lét
előtti létezést vagy amit eltakar
előlünk a valóság de van helyette
hazugság amelyben élhetünk hiszen
azt talán még holnap is szabad
láncra verve vasgolyóval lábadon a zár
a szájakon laza mint a vasmarok
a torkomon a gégecső felett arra vár
mikor szoríthatja már a negédes halál
szájra forrasztva a szót a kimondatlanul (is)
sorközzé silányult valót
igazság a gazság(?) nem(!) léha balgaság
lenne abban hinnünk hogy bármi változik
hiába ért meg rá az ész az elmebajjal
régen összeért a hit ma egy mint a hegy
ami mozdulni képtelen amíg meg Mohamed
egyhelyben marad – sehová se megy
láthatjátok mennyire egyszerű a recept
rántás helyett rontás
tétlenségünk selymes besameles trágyalé
nem valami pompás erről beszélni de tény
teljesen felesleges a szájtépés
ott ahol a birkanyájterelés a cél
dögvészbe vész az ész: –
…mert ott az öntudatlan csordaszellem állapot
lehet csupán erény…
Varjú Zoltán verse legutóbb a Szöveten: