GALÉRIA,  VERS

Kiss Tamás: A Kék Fa

Kék fa nincs
Ő tán az ég fája, mely néha kék?
Lezuhant egy darabka a mennyből mindenféle csalit közé
Hogy nőjék körbe, fojtsák meg, hisz az a dolguk
Itt alant az emberi csordacsapatoknak
Az összevissza beszélőknek, rohangálóknak
Netán jó pénzért el lehetne adni?
Kótyavetye tárgyává tenni
De előbb be kellene kenni kú tízes kenőcscsel
Így szürkének álcázva lehetne szállítani
Csakhogy túl nagy, fel kéne darabolni
És, ha nem fog rajta fejsze, mert kék?
Lehet, hogy valami kék vérű, mutáns izé
Miféle lánggal égne, ha felgyújtaná valaki?
Mi másra is lenne való ez a valami?
Mert egy biztos: kék fa nincs, nem létezik
Beteg az is, aki csak elképzeli
Majd egy logisztikai manager elintézi
Vissza vele oda, ahonnan jött: a fenébe…
Mielőtt kékre mázolnák a túrós tésztát is egyesek ebédre
Mert az emberek többsége hülye…
Csak az a biztos, hogy kék fának itt nincs helye!
Netán emlékeztet valamire?
A színekre, mondjuk a pirosra, sárgára, zöldre
A vidámkodó tarkaságra, életörömre?
Mi is az? Elveszhetett valami miatt mindörökre?
Így aztán szegény fatörzs bele kékülhetett a szégyenbe
Helyettünk – helyettetek…
„Dudva, muhar” szétrágta lelkiismeretek
Most értetlenkedve nézegethetitek
Ámen.

Kiss Tamás legutóbb a Szöveten:

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .