Márkus László: Ruszli csupán

Ványadt napsugár kúszik
ölembe s megül térdemen.
Velem bámul sárga buszt,
sivító mentőt és piros tűzoltót,
meg a fal mellett ácsorgó,
sápkóros prolit, ki némán
öblögeti olcsó sörével
a hétvégi munka porát.

Korábban szebb jövőt remélt,
csak nem jutott neki.
Belesavanyodott a mába,
mint ecetes hagymába
holmi aprócska halak,
melyek finomak ugyan,
de számukra sem adódott más,
mint szűk hely a dunsztosüvegben.

Márkus László verse legutóbb a Szöveten:

Márkus László: Lukas lélekkel