így utólag mire gondolnék hát
ha nem az álmennyezetre
s minden könyvre mi valaha létezett
fölötte angyalok trombitálnak
és mellükkel védik a mennyország kapuját
ki érti nyelvüket ha nem a földmélyi kristályok
háború dúlt odafönt valakik ezt is megírták
csillag csillag ellen tüzes szekerekkel ment
azok akik aztán e földi harcot kitalálták
emberré zuhanásod sosem bocsájtják meg
imák jönnek érted s te álmodban kikhez szóltál
kristálybetűk és pengő hangok között
minden ébredés előtt
egy tűzfalon menekülsz
Szente B. Levente verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?