VERS

Márkus László: Lukas lélekkel

Kiszakadt szita lett lelkem.
Nem marad meg benne jó szó,
új gondolat és érzelem.
Átfolyik most rajta minden,
piszkos nyomokkal hintve be.

Hiába remélek gyógyírt,
szitakötő nem jár erre.
Máshol szitál az eső is,
rongyos lelkem nem mossa át
a mindent gyógyító fény sem.

Lukas lélekkel tévelygek
egyedül, kudarcaim fekete
árnyait kergetve szüntelen.
Dalom hogyan zenghetne így
és maradhatna fenn örökre?

Márkus László verse legutóbb a Szöveten:

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .