Lencsés Károly: Szeánsz

Ölelj meg.
Égető szorításod, kötél. sóhaj nyakamon. megfojt, annyira élő vagy.
Annyira tölt.
Közelséged betegség, olyan nagy és szép.
Láz. Tűz. Vers. Rím, ha kell.
Kellesz ma.
Eltévedt gondolataim őszi utcán, lámpavason lógnak. Fehér köd könny arcom.
Ölelj meg.
Rángass ki a fényből. Húzz a sötétségbe. Elég, ha lélegzeted érzem.
Szemem vak.
A fény vakított meg. Rád emeltem tekintetem. Angyal. Vétek és őrültség téged megidézni.
Suttogsz.
Valami érthetetlen nyelven. Azt hiszem értem, Inkább látom. Ez ima.
Ölelsz.
Arra kér tépjem le szárnyait, s akkor vérezni fog. Sebe az ég dörgése lesz. Veled elmegyek. Vakon. Vezess oda, ahol nincsenek utak, s csak tapogatni lehet.

Lencsés Károly verse legutóbb a Szöveten:

Lencsés Károly: AZ