Kalász István: Fénykép kell útlevélbe
Csak akkor mehetsz ha /
fehér fal elé ülsz /
mereven nézel /
saját szemedbe /
kifejezéstelenül.
Csak akkor mehetsz ha
fehér fal elé ülsz
mereven nézel
saját szemedbe
kifejezéstelenül.
A villanásig nem gondolsz
arra mikor csókodtól
kedvesed arca megszépült
homlokodat szívvel
teleragasztotta vagy amikor
arccal fehér csempének estél.
Még szemeddel sem kérdezed
hogy a földön minek vagy.
Csak ülsz várod a
villanást. Majd felállsz
mész hajnalban kelni lépcsőn
cipekedni kenyeret kenni
példát adni példát venni
attól akinek nem kell példakép
a világban bárhol.
Kalász István verse legutóbb a Szöveten:
