Kalász István: Fénykép kell útlevélbe

Csak akkor mehetsz ha
fehér fal elé ülsz
mereven nézel
saját szemedbe
kifejezéstelenül.
A villanásig nem gondolsz
arra mikor csókodtól
kedvesed arca megszépült
homlokodat szívvel
teleragasztotta vagy amikor
arccal fehér csempének estél.
Még szemeddel sem kérdezed
hogy a földön minek vagy.
Csak ülsz várod a
villanást. Majd felállsz
mész hajnalban kelni lépcsőn
cipekedni kenyeret kenni
példát adni példát venni
attól akinek nem kell példakép
a világban bárhol.

Kalász István verse legutóbb a Szöveten:

Kalász István: Mi marad? – F. I.-nek