2024.02.25.

SzövetIrodalom

A Szövet irodalmi, művészeti és közéleti magazin  legfontosabb célja, hogy teret és lehetőséget adjon íróknak, költőknek, alkotóknak: kezdőknek és ismerteknek, kívülállóknak és fő ízlésformálóknak, fiataloknak és időseknek

Kezdőlap » Ocsovai Ferenc: Gerecsei vándor

Ocsovai Ferenc: Gerecsei vándor

1 min read
A világ szélén meg-megállva, / otthont soha, sehol nem találva / gallyak közt bujdosva a völgyben / várom be a véget lassan eltűnőben.

A világ szélén meg-megállva,
otthont soha, sehol nem találva
gallyak közt bujdosva a völgyben
várom be a véget lassan eltűnőben.

Akácfák, diók és fenyvesek árnya
borul a szívemben tenyésző tájra,
de zöld levél rajtuk már nem terem.
Álmaimat romos szakadékba vetem.

Néha egy-egy hegyre még felkúszom,
lejtőjén mégis vakon visszacsúszom,
amíg a hideg éj egyre messzebbre űz.
Nincs többé ifjúság s nincsen már tűz.

A madárdalt eddig egyedül hallgattam,
az erdő vadjait síppal szórakoztattam,
s mosolyogtak rám a bús mészkövek,
most viszont, mint a sziklák, oly öreg

lett a lelkem és ha egy csillagot látok,
bosszúsan a táncoló mélyűrbe kiáltok,
pedig talán az a fény is már csak emlék:
remegő fáklyaként az égen ottfelejtették…

Ocsovai Ferenc verse legutóbb a Szöveten:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

© 2021–2023 | SzövetIrodalom | Minden jog fenntartva | Newsphere by AF themes.