Sose bánkódj, hogyha kedves és jó vagy:
ha nem vagy szívtipró, durva, rideg, csalfa,
számító, titokzatos vagy körmönfont, ravasz,
aki után zokognak a nők, aki könnyelmű,
aki csak ígérgetni tud, fejben azonban
egy életen át ostoba és önző kiskamasz,
hiszen neked is igen fontos szerepet szán
a társadalom, még ha te nem is tudsz róla –
ne panaszkodj hát, hogy nem kellesz senkinek,
hanem figyelmezz a kegyetlenül őszinte szóra,
mert bizony lehetsz gyöngéd vagy előzékeny,
aki az asszonyok előtt ajtót nyit; aki udvarias,
türelmes, figyelmes és mindig átadja helyét,
ám ettől csak unalmas leszel; kiszámítható,
könnyen megkapható, tekintély nélküli
papucs, rabszolga vagy lábtörlő-cseléd,
aki mellett nincsen elég izgalom,
még ha azt is állítja mindegyikük,
hogy az kell, amit te kínálsz neki:
az érzelmi biztonság és a szerető béke.
Mégis másra gondolnak, másra vágynak,
másról álmodoznak, másról fantáziálnak:
mást ültetnek szívükben a királyi székbe,
és azt választják végül, aki után futni kell;
aki őket nem becsüli és nem érdemli meg
vagy őket csak ilyen-olyan érdekből tartja –
mire vagy való hát, ha a finnyás hölgyeket
meg egyszer még a legszebb ajándékod
és kiterített, meztelen lelked sem hatja?
Gyakorló barát, egonövelő, ha a nő
már kiábrándult, ezerszer csalódott,
és önbizalma éppen elég alacsony;
a bosszú bábja, cukorkás piñátája,
akit vudutűkkel szurkál az asszony,
hogy bosszút állhasson múltjából
más gonosz és alattomos férfiakon,
vagy adoptált gyerek, akin egy darabig
ébredező anyai gondosságát kiélheti
néhányuk, mint kotkodácsoló tyúkanyó;
terápiás gebe vagy: átmeneti gyógyszer,
antidepresszáns, aki mindig segít
mátkájának a bajban, és aki minden
pszichológusnál megértőbb hallgató
addig, amíg meg nem oldódik a nőnek
kisiklatott élete és egy jóhiszemű,
aranyos kis balek támaszára szorul;
alkalmi szerető, zsenge kakashús vagy,
akire kiéhezett hárpiák vetik rá
magukat tajtékozva, mámoros
révületben rángatózva és vadul,
vagy néha, amikor szerencséd van:
legalább az első férfi, diákszerelem,
akivel a lányoknak gyorsan túl kell
esnie mindenféle rutinos dolgokon,
vagy falra tett trófea: örökös kosár és kupa,
akit ott lehet hagyni a többi visszautasítás
mellett a tudattalanban roskadó polcokon,
és lehetsz még hű csatlós öleb, érdekes
beszélgetőpartner, folyton reménykedő
bohóc: népszerű nevén a barátzóna része,
akit, amikor megértő vigasz, kellemes
eszmecsere vagy féltő jó tanács kell,
a nő mindig csakis akkor vesz észre,
de nyugodj meg, ha abba a korba lépsz,
még kétgyerekes, elvált anyukák is
behálózhatnak drótokon rángatható,
meghunyászkodó pótapának téged,
és átmeneti kaland, özönvíz-bárka is
lehetsz, amíg csak van kiszipolyozható
pénzed és szerelemből, vakon áldozod
fel minden álmod, ábrándod és erényed,
ám jegyezd meg, egy valaki sosem lehetsz,
mégpedig imádott múzsád legmélyebb,
legtitkosabb, odaadó érzéseinek tárgya –
még akkor sem, ha ajkait feléd önmagát
is becsapva és az égiekre buzgón
esküdözve, hazug csókra tátja…
Ocsovai Ferenc verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?