Köves István: Szagok, illatok, odor

A múlt században mindennek más az odorja
a félelem szülte verejtéknek szaga
a kéj verte testhabnak illata páráll
hangjuk is van a szagoknak illatoknak
ha sokan süketek is rá azért létezik
segítik alkalmanként az emlékezést
egy eső verte erdőszél és Bach meg Haydn
a hűségesen remegő állat ázott bundája
a tej sűrű-sárga illata a cseréppohárban
a pórusokból omló keserű a kemo után
a főzött mák arcpirító kipárolgása
a kedvlazító tanyák fahéj paplana
a hajléktalanok savanyúkáposzta bűze
a macskaalmok könnyfakasztó ammóniafelhője
a ringatózó rosszlányok lábközi pézsmaüzenete
a lacipecsenyék nyári nyálcsordító zsírhívogatója
trágyadombok, pálinkafőzők orrfacsarója –
a kamasz-szerelem nekem már örökké zöldalmaillatú.

Köves István verse legutóbb a Szöveten:

Köves István: Aligha csak napkelet