Bartha György: 25. levél
már nem törődöm az elmúlt időszak sokszor dühítő
megalázó eseményeivel ismét nyugalom van a faluban
habár a csendőrök mégsem hagyták el a környéket őrsöt
alakítottak ki ahol hetente váltják egymást kettesével viszont
így már nem keltenek feltűnést én pedig szabadon távozhattam
bejutottam a városba a könyvkereskedőhöz a boltba
hitetlenkedve hallgatta végig a történetet mert kíváncsi volt
hol miért maradtam el sokáig végül egy kézlegyintéssel letudtuk
a képeim azonnal a polcokra a falra kerültek jóvoltából
nézze szerintem lesz sikere jó néhány alkotásának vannak állandó
látogatóim vevőim felkeltik majd az érdeklődésüket nyilván
örömére lenne ha el is adnék néhányat ne szerénykedjen
a kufárkodás pedig legyen az én dolgom értesíteni fogom
röstelkedve indultam haza bár a dicséret és bizalom
öntudatosabbá tett elhitette velem sikerem lesz
és már valóban festőnek éreztem magam ihlető hatással volt rám
odahaza azonnal ecsetet fogtam sokkal figyelmesebben kentem
a színeket ha tehette emese a hátam mögül leselkedett és
néha tapsolt nevetett vagy játékosan az orromhoz nyomta az
éppen elhagyott pemzlimet
Bartha György levélsorozatának előző darabja a Szöveten:
