A tenger felől szél hullámok /
a fa horzsolt törzse mellé teszed /
az inget nadrágot telefont pénzt útlevelet
A tenger felől szél hullámok
a fa horzsolt törzse mellé teszed
az inget nadrágot telefont pénzt útlevelet
és azt a papírt az egyetlen sorral rá
keresztbe a tollat –
a víz hideg meztelenül gázolsz befelé
mered magad előre zihálva a bójáig jutsz
az imbolygó jelzőbe kapaszkodsz
lebegsz a jeges vízben az ég
alatt és nézed a fát a parton.
Kalász István verse legutóbb a Szöveten:
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
Néhány perc múlva Khaosz / Újra magába nyel. / Kezdődik a teremtés megint…
a férfi megáll szemlélődik / megvizsgál minden csupasz / mezítelen lombkoronát / a gúnymadár hallgat és nincs szárnysuhogás
Hányszor próbáltamelkerülni,ki néma hazugságaitfülembe súgva kábított.Volt idő, mikor elhittemminden szavát,érdemjegyként: csak mélyebbre taszigált.Elnémítva,szennyébe fuldokolnihagyott.Mint süketnéma, bolyongok.Álmom és vágyamvisz tovább.Nem marcangol,nem is szipolyoz.S hiába e zajongó tömeg,egyedül vagyok. Discover more from SzövetIrodalom Subscribe to get the…