Fábián István: Hal és madár (vers); a pikador (rajz)

         avagy hogyan születik a fecske

Minden emlék rajzol.
Szemeim süllyedt tavakká
lesznek, ahogy elalszol.

Szorítlak: jelen-
léteddel hiányzol.
A vétlen maradással játszol.

Lábra kap minden lehetetlen,
ahogy nem létezik koldus kezére lépni,
a hajnali szélbe beletépni.

Az én időm te vagy:
arcomra süllyed
gyermeki téli fagy
és déltengeri kagy-

ló szalad a vizekbe
velünk. ahogy élünk
és azután a földi dombokra
fölszületünk.

Fábián István verse legutóbb a Szöveten: