i.
az egyetlen felidézhető kép
emléked
a kórtermek közé ékelődő
maszatos üvegfal ezüstlemezén
ledobtak a gyomrod körül
meztelen gyűrűző fájdalom
később egy sor-
törés gerinc-
csatornában felkúszó érzéstelenítő
műanyag méregpohár
az éjjeliszekrényen
és egy ábrándos ablak
mely festett egekbe néz
még integetsz a kereszte-
ződésből
mikor melléd fordul
a pirosnál
ii.
bár emiatt nem kellene visszafújnod az egészet
az ajtórésből élesen vágódik ki a fény
végig cikázik a szürke cementlap repedésein és
találkozik a párkány alatt szétterülő
félhomállyal
a radiátor éles lemezei fölött porcsíkos fal dereng
csukott szemmel lejjebb görgetsz
foszladozik körülötted a húgyfoltos táj
végeredményben
te boldog és te boldogtalan
Száldobágyi Csaba verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
