PRÓZAIRODALOM

JuhĂĄsz Zsuzsanna: A kolĂłnia

Az Ă©n kolĂłniĂĄm. HiĂĄba, hogy gyƱlölnöm kellene Ƒket, inkĂĄbb gondolok rĂĄjuk.

Hisz’ Ƒk Ă©n, Ă©n is vagyok, mert bennem vannak. Fogalmam sincs, mifĂ©le vĂ­rusok, de kicsik, az biztos. És nem szĂ©lednek szĂ©t, hĂłnapok Ăłta követem az Ăștjukat. EgyĂŒtt mennek hol ide, hol oda a testemben, de a fejemet mĂ©g nem hagytĂĄk el, talĂĄn csak egyszer, a legelejĂ©n. Nem a fejem nyilallt akkor valahol, hanem a lĂĄbam.

                BĂĄr azĂłta akarva-akaratlan megtisztĂ­tottam nekik a terepet a fejemben. FĂĄjĂł fogamra antibiotikumot szedtem, bĂĄr Ă­gy se kerĂŒltem el a foghĂșzĂĄst. Nekik viszont, a szĂĄmukra kiirtottam minden baktĂ©riumot. RivĂĄlismentes hellyĂ© nyilvĂĄnĂ­tottam a fejemet a mikroszkopikus muszmuszoknak.

                EzĂ©rt sem Ă©rtem, hogy is lehetne egy guru ĂștmutatĂĄsa alapjĂĄn megtaposni a vĂ­rust. Azt csak az isten szeme lĂĄtja. KĂŒlönben sem szeret egyedĂŒl lenni. Ahogy az ember sem.

                S ahogy elnĂ©zem magunkat, jĂł kis kolĂłnia ez. Összetartanak, alig-alig pisszentik el magukat. Azaz alig-alig okoznak nyilallgatĂĄst itt-ott. És egy sapkĂĄval tompĂ­tani is tudom a fĂĄjdalmat.

                S ahogy ma elindultam otthonrĂłl sapkĂĄsan, bĂĄtran. Tudva, hogy velem mĂĄr semmi baj nem eshet, mert nekem mĂĄr van. Van egy nagyon szĂ©pen kezelhetƑ kolĂłniĂĄm, lĂĄthatatlan nyĂĄjam, ami terelgetƑdik Ă©nbennem, sorsĂĄt követve. Vakon, Ă©s fƑleg valami földöntĂșli, jĂłsĂĄgos hatalomra hagyatkozva, ahogy Ă©n is. Hirtelen rĂĄjöttem, hogy jobb lenne eltitkolni ezt az egĂ©szet.

                S hazaĂ©rve olvashattam is, hogy covidos vagy gyanĂșs embernek tilos rendes betegek közĂ© menni. Ki vannak tiltva a szĂ­vbeteg, elmebeteg, szĂŒlƑ nƑk, rĂĄkos fĂ©rfiak kĂłrhĂĄzĂĄbĂłl. Pontosan Ășgy, mintha bĂĄrki tudhatnĂĄ magĂĄrĂłl, hogy Ă©rintett-e vagy sem. Addig viszont ott van a gyanĂș, az istenem, segĂ©lj meg, mert annyi gyanĂșs ember halt mĂĄr meg az emberi törtĂ©nelem folyamĂĄn, hogy mĂĄr a szĂłtĂłl is libabƑrös lesz a karom Ă©s a hĂĄtam.

                S csak azt tudom, hogy Ă©n nem akarok semmilyen gyanĂșs lenni, semmiben sem gyanĂșs lenni. Nem akarok levĂĄlasztĂłdni a nyĂĄjaimtĂłl, mint öreg, beteg ĂĄllat.

                Vagy ha ez, a gyanĂ­tott kilöketĂ©se a sorsom, akkor pontosan, de igazĂĄn pontosan Ășgy legyen, mint egy valĂłdi nyĂĄjban.

                Gyors, pontos leterĂ­tettsĂ©g. Fiam-lĂĄnyom kĂ©pĂ©vel csukĂłdĂł szememben.

Juhåsz Zsuzsanna prózåja legutóbb a Szöveten:

Leave a Reply

Az e-mail cĂ­met nem tesszĂŒk közzĂ©. A kötelezƑ mezƑket * karakterrel jelöltĂŒk

Ez az oldal az Akismet szolgåltatåst hasznålja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzåszólås adatainak feldolgozåsåt .