
JuhĂĄsz Zsuzsanna: A kolĂłnia
Az Ă©n kolĂłniĂĄm. HiĂĄba, hogy gyƱlölnöm kellene Ćket, inkĂĄbb gondolok rĂĄjuk.
Hiszâ Ćk Ă©n, Ă©n is vagyok, mert bennem vannak. Fogalmam sincs, mifĂ©le vĂrusok, de kicsik, az biztos. Ăs nem szĂ©lednek szĂ©t, hĂłnapok Ăłta követem az Ăștjukat. EgyĂŒtt mennek hol ide, hol oda a testemben, de a fejemet mĂ©g nem hagytĂĄk el, talĂĄn csak egyszer, a legelejĂ©n. Nem a fejem nyilallt akkor valahol, hanem a lĂĄbam.
BĂĄr azĂłta akarva-akaratlan megtisztĂtottam nekik a terepet a fejemben. FĂĄjĂł fogamra antibiotikumot szedtem, bĂĄr Ăgy se kerĂŒltem el a foghĂșzĂĄst. Nekik viszont, a szĂĄmukra kiirtottam minden baktĂ©riumot. RivĂĄlismentes hellyĂ© nyilvĂĄnĂtottam a fejemet a mikroszkopikus muszmuszoknak.
EzĂ©rt sem Ă©rtem, hogy is lehetne egy guru ĂștmutatĂĄsa alapjĂĄn megtaposni a vĂrust. Azt csak az isten szeme lĂĄtja. KĂŒlönben sem szeret egyedĂŒl lenni. Ahogy az ember sem.
S ahogy elnĂ©zem magunkat, jĂł kis kolĂłnia ez. Ăsszetartanak, alig-alig pisszentik el magukat. Azaz alig-alig okoznak nyilallgatĂĄst itt-ott. Ăs egy sapkĂĄval tompĂtani is tudom a fĂĄjdalmat.
S ahogy ma elindultam otthonrĂłl sapkĂĄsan, bĂĄtran. Tudva, hogy velem mĂĄr semmi baj nem eshet, mert nekem mĂĄr van. Van egy nagyon szĂ©pen kezelhetĆ kolĂłniĂĄm, lĂĄthatatlan nyĂĄjam, ami terelgetĆdik Ă©nbennem, sorsĂĄt követve. Vakon, Ă©s fĆleg valami földöntĂșli, jĂłsĂĄgos hatalomra hagyatkozva, ahogy Ă©n is. Hirtelen rĂĄjöttem, hogy jobb lenne eltitkolni ezt az egĂ©szet.
S hazaĂ©rve olvashattam is, hogy covidos vagy gyanĂșs embernek tilos rendes betegek közĂ© menni. Ki vannak tiltva a szĂvbeteg, elmebeteg, szĂŒlĆ nĆk, rĂĄkos fĂ©rfiak kĂłrhĂĄzĂĄbĂłl. Pontosan Ășgy, mintha bĂĄrki tudhatnĂĄ magĂĄrĂłl, hogy Ă©rintett-e vagy sem. Addig viszont ott van a gyanĂș, az istenem, segĂ©lj meg, mert annyi gyanĂșs ember halt mĂĄr meg az emberi törtĂ©nelem folyamĂĄn, hogy mĂĄr a szĂłtĂłl is libabĆrös lesz a karom Ă©s a hĂĄtam.
S csak azt tudom, hogy Ă©n nem akarok semmilyen gyanĂșs lenni, semmiben sem gyanĂșs lenni. Nem akarok levĂĄlasztĂłdni a nyĂĄjaimtĂłl, mint öreg, beteg ĂĄllat.
Vagy ha ez, a gyanĂtott kilöketĂ©se a sorsom, akkor pontosan, de igazĂĄn pontosan Ășgy legyen, mint egy valĂłdi nyĂĄjban.
Gyors, pontos leterĂtettsĂ©g. Fiam-lĂĄnyom kĂ©pĂ©vel csukĂłdĂł szememben.
Juhåsz Zsuzsanna prózåja legutóbb a Szöveten: