Kalász István: Pelenkatároló vödör fedővel

Szemtől nehéz szembe beszélni a szerzővel.
A felolvasós rendezvényen. Hogy a szerző
magából indul de nem magát… írja ki.
Hogy szívén viseli a történelmet. Írásból élni?
Lehet… talán. Hogy az ősz (mint szó) mit is jelent?
Vagy ebből kifakadóan az otthon?
_
Az otthon?
Az ember fekszik az ágyban. Látja az eget.
Arra repülőgép húz vonalat. A szobának szíve
van a költő megnevezi a dolgokat. De ez nehéz.
A dolgok értelme a dolgok mögött bújik meg.
És a költő nappal szavakat hord lépcsőn mintha
dolga volna. Tehát nézi az eget. Mintha az övé
volna.
_
És ha ősz van?
A gólyák elrepülnek innen a repülők alatt.
Végezetül két sor a gyereknek:
A gólyák pelenkatároló vödörrel csőrükben
jönnek. Az elkövetkező tavasszal vissza. Ide.

Kalász István verse legutóbb a Szöveten: