Szente B. Levente: Ezer-virág kertje leszek

(vívódásaink)

falak derekában
hallom recseg-ropog a vén tégla
beszélget benne szalma a szikkadt sár
nyom és nyög ami egykor benne még összefért

kínosan porlik szétesik minden
oldódnak feszültségek mint testben valami gyógyszer
beton-nyelven hova-tova szólongat temetőbogárként
noszogat ez a kényszer

milyen kínos
ó mennyire az
tudva hogy elveszítem önazonosságom
kezeid másmilyen módon érintem majd meg

lassan pompázó ezer-virág kertje leszek
valamennyinek te mind tudod a nevét
és csak nézlek és nézlek míg te visszanézel belém
szerelmetes fáknak apró csemetéket nevelgetek

falakon innen és túl
szívedben akár egy lábjegyzet
ezer-virág kertje leszek

Szente B. Levente verse legutóbb a Szöveten: