Köves István
Sok múlik a fényeken
A mindig kacagó, bolondos Irén,
csillagszórósziporkákat szikrázó
lánghaját lobogtatva zászlóként
a szemkápráztató hajnali napsütésben,
fölszántva a hajnali friss hólepedőt
száguld friss kifliért a reggelinkhöz,
mint jégtörők közt elszabadult szirén,
kalimpálva siklik lefele a domboldalon
a gyerekek műanyag popsitepsijén,
én meg csak rikoltozom: megállj, Irén,
kacagó Irén, bolondos Irén!
Köves István verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
