Köves István

Sok múlik a fényeken

A mindig kacagó, bolondos Irén,
csillagszórósziporkákat szikrázó
lánghaját lobogtatva zászlóként
a szemkápráztató hajnali napsütésben,
fölszántva a hajnali friss hólepedőt
száguld friss kifliért a reggelinkhöz,
mint jégtörők közt elszabadult szirén,
kalimpálva siklik lefele a domboldalon
a gyerekek műanyag popsitepsijén,
én meg csak rikoltozom: megállj, Irén,
kacagó Irén, bolondos Irén!