Szobámban
Kalász István
Olyan városban élek,
ahol nincsen folyó,
csak a szél határolja és
a tetőkön a kemény hó.
Megmaradt a házam,
szobámban a por és
finoman az ablaktáblán is.
Én már csak tudom,
miért igy kell élni,
mi csökken, mi növekszik.
A magány nem, a másik nem…
Kalász István verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
