Na, nehogy már, hogy most én ne kelljek, /
fiúk, együtt talán még időben odaérünk, /
mikor a hegyekből lecsorgó fájdalomnak /
hirtelen arca támad
Na, nehogy már, hogy most én ne kelljek,
fiúk, együtt talán még időben odaérünk,
mikor a hegyekből lecsorgó fájdalomnak
hirtelen arca támad, múltba ijesztő,
s a titok még illedelmesen visszatartja magát,
könyörögni fogtok majd, hogy énekeljek!
Köves István verse legutóbb a Szöveten:
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
Ha csak a zöld fűszál életétmegérteném és felfoghatnám,megnyílna a világmindenség;ha önmagunkat megismernénk,az istenséget megéreznénk. (Keresztes Margit: Szikra mindenség) Keresztes Margit oktató-kutató orvosként töltötte aktív éveit, sejtbiológiából szerzett PhD fokozatot. Néhány korábbi versírói kísérletet követően 2023-ban…
jönnek elmetszett torkú szavak, / a szájüreg beomlott vezúv / és némán szótagol a szív: / hallana bár, a hangra vak.
Tangóztunk, daloltunk, nevettünk, boroztunk, / gitároztunk, de ez semmit sem jelentett neked.