Bartha György: 40. levél (már a határ felé)

idegfeszítő napok következtek emese
a táborparancsnokságon töltötte a
tegnapi napot amíg a faluelhagyási
engedélyeket megszerezte s még pár napba
került míg valamilyen útiokmányt is sikerült
szereznie mindkettőnk számára
most éppen a vasútállomáson várakozok
abban a reményben hogy a gróf úrral
is egyezségre jusson nehéz feladatok ezek
és hálás vagyok hogy felvállalta mert
nekem nem igazán lenne türelmem lám
mosolyogva érkezik így még elérjük a mai utolsó
vonatjáratot nyugat felé a szerelvény rövid
alig van utas ülünk egymással szemben már
fáradtan szótlanul csupán a lány bátorító
tekintete ad még erőt s a gondolat firenze városa
vár mely a virágairól a virágzásról kapta nevét
aztán a tájat nézem hátha marad emlék sötétedésig
valaki valahol hangosan imádkozik a laposföld szélén
már közel nyilván a határ holnap már
túl leszünk félelmeinken talán

vége

Bartha György verses regényének utolsó előtti része a Szöveten: