Még látom, ahogy perdül s táncol fölöttem /
egy karcsú szalmaszál, de el már nem érem.
Még látom, ahogy perdül s táncol fölöttem
egy karcsú szalmaszál, de el már nem érem.
Mintha muszáj lenne, úgy lovaglom meg
a lengő éjfélt seprűnyélen és denevéren,
ám vakon, cél és irány nélkül hintázom
csak a Romlás otromba ördögszárnyain.
Még látom, ahogy szemem előtt,
könnyezve folynak szét
szebb reményű álmaim.
Ocsovai Ferenc verse legutóbb a Szöveten:
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
Itt vagy. De mintha máris emlék. / Véletlen mozdulat a tájban. / Tükre itt élő otthonosságnak. / Füvek hajlása súgja lépted.
Légy üdvözölve, Absalom! Juszifúsz nem érti, miért nem válaszolsz xanthikos hóban kelt levelemre. Mi van véled? Három levelet is küldtem ijár, egyet nissan hónapban, és a mai napig semmi válasz, pedig már tevetet írunk. Betegség?
hulló percek esőjében / megpihenni kéne néha