a szent olajat elkenem
hogy ne száradjon lelkemen
egy újabb Isten élete
a létezés ígérete
úgy tornyosul most énfölém
hogy a születés égövén
túl is látszanak fényei
hogy holnapom reménye mi
azt többé már nem kérdezem
csak felemelem két kezem
s áldást osztok nem átkokat
a szívem körül nádfonat
a kerítés és nem beton
mellette csendben ringatom
mindazt ami még megmaradt
számomra egy új ég alatt
Csikai Gábor verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
