Kovács Jolánka: Nem igazi

Kovács Jolánka

NEM IGAZI

mari szeret tanmeséket olvasni de nem vonja le
belőlük a következtetéseket így azok könnyedén
felszippantják ősrégi porolójával együtt
a négy méter magas előszoba mennyezetének
sarkába ahol három pókot sikerül egyszerre
elkaparintania a megritkult lombozatú porolófejet
ügyesen végigpenderítve a fehér derékszögeken
majd szédületes sebességgel ér földet talpraesik
ám a pókok addigra mind eltűntek egy szempillantás
alatt találtak menedéket ki tudja hol ezt már mari
mondja s elindul újra az országút poros rajta
lépeget most leül az útszélre ott lehet pihenni írni
a porba mari nem válogatja a szavakat az ujjával írja
csak írja a furcsa történetet s mikor a végére ér
kezdheti elölről mert a szavak ismétlődnek teli
szájjal ráröhögnek mint illékony kis testecskék
csak röpködnek ujjából majd önkényesen versbe
illeszkednek mari meghökken hogyan történnek
a dolgok mert közben feltámad a szél gondosan
letörli a port a versről fütyörészve fúj végig
a felületén és a sorok közt máris akad egy kiadó
lakás mari beköltözik gyorsan villanyt gyújt
fellélegzik befesti az ablakkereteket zöldre
szavakból veti meg az ágyát egyik-másik szúrja
az oldalát arra ébred éjjelente nincs ebben
semmi különös mari nem igazi költő távol álljon tőle

Kovács Jolánka verse legutóbb a Szöveten: