Kalász István: Te (szép) világ – avagy: a kórtermekben fényképfelvétel készítése tilos

A folyosói fali tévéből nevetés kvíz taps jött. Az öreg rokon
rácsos ágyban feküdt a szomszéd szobafestő keze kikötözve aludt
a közvacsora egyetlen zsömle volt lekvárral lett kikenve.
És ekkor kezdődött pl. a könyvhét. Csillió költő tartotta égnek
kötetét a sok víz folyt a habos dunán a háború is tartott. És ott volt:
sár a réten a ház mögött halott a tűz fölött füst és égtek az erdők.
Én meg a hokedliről láttam:
az élet rácsos ágyban kezdődik rácsos ágyban végződik.
A zsömlén meg a lekvér van lekvár helyett.
És gondoltam: ezt az ötletet versben felhasználom.
Aztán gondoltam még: a papírvékony napokat kézzel lábbal
kell élnünk a rács mögött. Különben minden el-oda-ki-veszett.
Meg hogy: az élet szép szép szép. De hát leírni ezt nem lehet.
Hogy az élet mégis szép. Pedig rácsos kapun jövet-menet ezt láttam:
Ma szünetel a tanfojam miatt a betegfelvétel.

Kalász István verse legutóbb a Szöveten: