Tiba Patrik: Zajszűrés

Régmúlt démonai köszöntenek ma fel engem. Nyugtalanítanak.
Nem hagynak aludni.
A plafont bámulva, magam kérdezem, ez már az őrület?
S ha a régi Nap sugarai tovább égetnek, akkor nekem nem jut többé új napsugár?
Fiktív párbeszédekről, csókokról, szeretkezésekről szólnak a gondolataim. Kép követi a képet, az álmot így tartja szemem világa elől távol.
Odakint hűvös az éj, a bagoly visítása veri fel az utca csöndjét. A préda és a vadász kapcsolata. Fekete fehér. A pók szövi hálóját, mintha mozgó, apró lábait valami mérnök irányítaná.

Ma délig aludtam.
Szabálytalan periódusom csak egy menekülési útvonal, de… zsákutca.
Világító műanyag gömbök.
Az ablakom tárva nyitva, de a redőny lehúzva rajta. Az üveg párás. A közvilágítás tart előadást az elhunyt sóhajoknak.
Verset írok, mert nem tudok mást.
Egyedül vagyok a tömegben.

Tiba Patrik verse legutóbb a Szöveten: