Csikai Gábor: a föld titkai

az égbe áztatja arcát a föld,
és felkiált, tovább hová mehet,
azt érzi, hogy jön még újabb menet,
így hát minden áldott percet kitölt

csodákkal, fénnyel, mit régen elölt
a lét, hiába járt a vég felett,
azért jutott neki néhány szelet,
mely az öröklétből egykor letört,

azokkal játszik még kicsit talán,
aztán a csönd örök, dúlt hajnalán,
megroppan majd belül minden kereszt,

így lesz ismét boldog, vidám, szabad,
aztán ha felrobbant minden falat
aranyfolyót óceánba ereszt

Csikai Gábor verse legutóbb a Szöveten: