múlt vágyak küszöbén átjuttat végül az élet,
már mosolyod se zavar, tűzfényes titka sem éget,
elmégy mellettem, s rég nem robban fel a váram,
nem száguld bennem forró remegéssel az áram,
hogyha szemed látom, hát így múltál el messze belőlem,
s lettél távoli végeken elfeledett, suta őrszem,
kit nem vált le a lét, áll néma örökkön a vártán,
arca a csöndbe folyik, kér álmot félszegen, árván,
kér születést, kér elmúlást, hite táncol a mélyben,
szólnia nem kell hozzám, hisz szavait sosem értem,
így lesz szép lassan tegnappá mind, ami holnap
volt még tegnapelőtt, s holtabbak lesznek a holtak
Csikai Gábor verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
