Ősz lélekszöktető, szép hímpora száll.
Egyszer szemerkél, és máskor el-eláll.
Ajkunk egybeforrhat az édes musttal,
Hűvös szél lantján felcsendül a bordal.
Az őszi szerelem egy kicsit rozsdás,
Hullt leveleket hord a bolond postás!
De csupasz ágak közt csak a tél olvas:
Megkeresnélek, ha tudnám, te hol vagy!
Az őszi szerelem már csendes sikoly,-
Szívre nehezül a meddig még, s mikor?
Hisz, szerelem parazsa fel-fellobban.
Könnyeznek a hervadt virágok bárhol,-
Emlékké szépül, mi rég, valóság volt,
Az ember vár, mint igazság a borban!
Balajthy Ferenc legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
