belülről nézve
a gyerekkor még az ismeretlen szinkronhangok
kora
a fenyő megnőtt szinte húzza magával dőlni
a ház falát az alsó ágakat körbe
levágtuk a kerti járda így kényelmesebb lesz
az út a kilincsig
vezet
reklámszatyorban színes gombolyagok
egy kép
a dohos sarokból
múltba horgolt kivehetetlen arcaid
már
nem kereslek csak
felütődik egy vonatkerék
átlépve
ágak lehulló tetemein
így jutsz
el
végül oda hogy kívülről is
be tudd
zárni a kaput
Száldobágyi Csaba verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?