mint andalgó borimádónak,
létszükségem voltál,
akár koldusnak egy szelet kenyér,
anyukának csecsemője mosolya,
első szuperhősjelmez,
miben erősebbnek hiszi magát
minden gyermek.
tavasz első napsugarai,
amik kettészelik a felhőket…
íztelen kávé hagyott nyomot ajkamon,
eszi, akár rozsda a vasat.
napon felejtett fagyi,
visszakívánkozó, gusztusos vacsora,
üres üzemanyagtartály,
távozó fátyol a szél csendjében.
darabokra törtél,
mégis te repedezel.
Soltész Dávid verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?