-
-
-
Soltész Dávid: sankszék
kortyok zúdulnak / hangszálaim otthonát csiklandozva, / mosolyod megdermesztette / a fejemben élő fantomképeket,
-
Soltész Dávid: exspiravit ultimum
mint andalgó borimádónak, / létszükségem voltál, / akár koldusnak egy szelet kenyér,
-
Soltész Dávid: 23:57 – három perc
három percünk maradt éjfélig, / ám az azt követő napon / két idegenné válunk, kiknek…
-
Soltész Dávid: könyvmegálló
midőn sétáltunk, sötét erdő körbevett / egyirányú úton, / nem voltam képes megállni. / kitágult…