három percünk maradt éjfélig,
ám az azt követő napon
két idegenné válunk, kiknek
birtokában titkaink lakoznak.
három percünk maradt szeretni,
mivel az azt követő napon
lángoló testünk
hamu fogja borítani.
három percünk maradt ölelésre,
jól tudjuk, hogy az azt követő napon
több lehetőségünk nem lesz
magunkhoz ragadni egymást.
három percünk maradt
látni önmagunkat
egymás lelki tükrében,
ám az azt követő napon,
amit akkor láthattunk,
szertefoszlik
velünk együtt.
három percünk maradt kitörni,
hiszen az azt követő napon még
Oppenheimer is megirigyelné
belső detonációinkat.
három percünk maradt,
hogy tudassam veled, hogy
éjfél után már hiányoddal
fogom járni táncunkat
kedvenc zenéd kíséretében.
éjfélt ütött az óra.
a pillanat,
mikor párnáimon fekszem
combjaid helyett,
tested helyett takaróba bújok
tortilla pózban,
végül miattam
kilépek belőled,
s így a három percünk lett
a csend otthona.
Soltész Dávid verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?