Bartha György: korláton kihajolva

beborít az éjsötét
nem takaró nem kabát
éles árnyával fényével játszik
utcán fekszik
akár egy nagy beteg
csendes
csak akkor sóhajt fel néha
ha egy autó arra jár
aluszékony a szél is már
s nekem hallhatatlanul
a fák között
mintha a holdba szállna
egy épp most ébredő
egész denevércsalád

Bartha György verse legutóbb a Szöveten: