2024.02.25.

SzövetIrodalom

A Szövet irodalmi, művészeti és közéleti magazin  legfontosabb célja, hogy teret és lehetőséget adjon íróknak, költőknek, alkotóknak: kezdőknek és ismerteknek, kívülállóknak és fő ízlésformálóknak, fiataloknak és időseknek

Kezdőlap » Fellinger Károly meséi

Fellinger Károly meséi

2 min read
Valamikor, ha hiszitek, ha nem, Noé apánk is lovári cigányember volt.

NOÉ APÁNK

Valamikor, ha hiszitek, ha nem, Noé apánk is lovári cigányember volt. Bárkájába, hogy megmentse az állatfajokat az özönvíztől, mindegyikből két-két párt helyezett el.

Ám az egyszarvú unikornisok semmibe vették Noét. Féltek, hogy ez is csak csel, hogy megkaparintsák őket a lováriak, s eladják Belzebubnak, aki majd a Göncölszekeret húzatja velük éjjelente. Ám ahogy a cigány szólás tartja, kilukkant előttük a világ. Jövőtlenné váltak.

Elpusztultak, mint az önfejű sárkányok, griffmadarak is.

Azóta csak a mesékben léteznek, amikben a pulyák hisznek.

ARANYKOCSI, FOKHAGYMA

Valamikor, réges-régen, Csütörtök falun hajtott át aranyhintaján az úri boszorkány. Hát nem kitörött az aranyhintó mindkét kereke! De bizony kitörött, a boszorkának meg nem volt seprűje.

       Hej, sápítozott is egyre:

       – Jaj, most mi lesz, mi lesz velem?

       Azt mondja erre Boldizsár, az egyik kocsis cigányember:

       – Ide figyeljen, asszonyság, megjavítom én az aranyhintót. Teszek rá gyorsan tölgyfa kerekeket, de csak akkor, ha a két kitörött aranykereket nekem ajándékozza.

       Mit volt mit tenni, sietős volt az útja az úri boszorkánynak, hát beleegyezett. Éppen gyűlésre igyekezett, ahol majd kiválasztják a boszorkányok királynőjét.

       A cigányember beszaladt a közeli erdőbe, kivágott egy tölgyfát – még jó, hogy volt nála egy rozsdás fűrész! –  fürgén megácsolta a két kereket, be is szerelte. Megkapta a két aranykereket.

       No, odaértek a gyűlésre időben, az úri banyát megválasztották a boszorkányok királynőjének. Örült nagyon, máris hívatta a cigányembert:

       – Ide figyelj, neked adom ezt az aranyhintót is, hiszen a kerekei már úgyis nálad vannak. De csak akkor, ha te nekem adod azt, ami a tiéd, és amiről nem tudsz.

       Megegyeztek hamarjában. Otthon sietett az ura elé a felesége:

       – Jaj, lelkem, Boldizsárom, várandós vagyok, végre lesz gyerekünk, Szűz Mária meghallgatta az imámat.

       Elszomorodott Boldizsár, elmondott mindent a feleségének.

       Hej, a felesége kilenc hónapig szomorkodott, sírdogált, mi lesz a gyermekükkel.

      Amikor világra jött a kicsi, még a keresztelő előtt, megjelent a boszorkák királynője: 

      – Jöttem a gyermekért, nekem ígérted.

      Így kiáltott Boldizsár:

     – Várjunk csak, mondok én valamit! Van egy nagy titkom, amit csak akkor árulok el, ha a kis pulyát nálunk hagyja.

     – Ugyan miféle titok az? – kérdezte kíváncsian a boszorkány. – Mondjad, ennyit még tudok várni!

      – Hát csak annyi, hogy mi, cigányok értünk a madarak nyelvén. Azok meg azt csiripelik, hogy a boszorkányok, akiket ön megelőzött a királynő választásban, összefogtak. Felbérelték a törpéket, hogy ültessék be az ön udvarát és kertjét fokhagymával. Az majd elveszi az erejét. Ha nem siet, el is kezdik a munkát.

      No, csak ennyi kellett a nyanyának, rohant hazafelé!

      A kis pulyát meg gyorsan megkeresztelték, hogy el ne tudja vinni magával egyetlen boszorka sem.

     Boldizsár azóta aranyhintón hordja a kisfiát és a feleségét mindenfelé. Még a vásárra is! Majd megeszi az irigység a nagymagyari és a kismagyari cigányokat, ha találkoznak velük. A jókaiakról nem is beszélve.

(Mátyusföldi és csallóközi gyűjtések)

Fellinger Károly gyűjtései korábban a Szöveten:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

© 2021–2023 | SzövetIrodalom | Minden jog fenntartva | Newsphere by AF themes.