Fellinger Károly meséi

NOÉ APÁNK

Valamikor, ha hiszitek, ha nem, Noé apánk is lovári cigányember volt. Bárkájába, hogy megmentse az állatfajokat az özönvíztől, mindegyikből két-két párt helyezett el.

Ám az egyszarvú unikornisok semmibe vették Noét. Féltek, hogy ez is csak csel, hogy megkaparintsák őket a lováriak, s eladják Belzebubnak, aki majd a Göncölszekeret húzatja velük éjjelente. Ám ahogy a cigány szólás tartja, kilukkant előttük a világ. Jövőtlenné váltak.

Elpusztultak, mint az önfejű sárkányok, griffmadarak is.

Azóta csak a mesékben léteznek, amikben a pulyák hisznek.

ARANYKOCSI, FOKHAGYMA

Valamikor, réges-régen, Csütörtök falun hajtott át aranyhintaján az úri boszorkány. Hát nem kitörött az aranyhintó mindkét kereke! De bizony kitörött, a boszorkának meg nem volt seprűje.

       Hej, sápítozott is egyre:

       – Jaj, most mi lesz, mi lesz velem?

       Azt mondja erre Boldizsár, az egyik kocsis cigányember:

       – Ide figyeljen, asszonyság, megjavítom én az aranyhintót. Teszek rá gyorsan tölgyfa kerekeket, de csak akkor, ha a két kitörött aranykereket nekem ajándékozza.

       Mit volt mit tenni, sietős volt az útja az úri boszorkánynak, hát beleegyezett. Éppen gyűlésre igyekezett, ahol majd kiválasztják a boszorkányok királynőjét.

       A cigányember beszaladt a közeli erdőbe, kivágott egy tölgyfát – még jó, hogy volt nála egy rozsdás fűrész! –  fürgén megácsolta a két kereket, be is szerelte. Megkapta a két aranykereket.

       No, odaértek a gyűlésre időben, az úri banyát megválasztották a boszorkányok királynőjének. Örült nagyon, máris hívatta a cigányembert:

       – Ide figyelj, neked adom ezt az aranyhintót is, hiszen a kerekei már úgyis nálad vannak. De csak akkor, ha te nekem adod azt, ami a tiéd, és amiről nem tudsz.

       Megegyeztek hamarjában. Otthon sietett az ura elé a felesége:

       – Jaj, lelkem, Boldizsárom, várandós vagyok, végre lesz gyerekünk, Szűz Mária meghallgatta az imámat.

       Elszomorodott Boldizsár, elmondott mindent a feleségének.

       Hej, a felesége kilenc hónapig szomorkodott, sírdogált, mi lesz a gyermekükkel.

      Amikor világra jött a kicsi, még a keresztelő előtt, megjelent a boszorkák királynője: 

      – Jöttem a gyermekért, nekem ígérted.

      Így kiáltott Boldizsár:

     – Várjunk csak, mondok én valamit! Van egy nagy titkom, amit csak akkor árulok el, ha a kis pulyát nálunk hagyja.

     – Ugyan miféle titok az? – kérdezte kíváncsian a boszorkány. – Mondjad, ennyit még tudok várni!

      – Hát csak annyi, hogy mi, cigányok értünk a madarak nyelvén. Azok meg azt csiripelik, hogy a boszorkányok, akiket ön megelőzött a királynő választásban, összefogtak. Felbérelték a törpéket, hogy ültessék be az ön udvarát és kertjét fokhagymával. Az majd elveszi az erejét. Ha nem siet, el is kezdik a munkát.

      No, csak ennyi kellett a nyanyának, rohant hazafelé!

      A kis pulyát meg gyorsan megkeresztelték, hogy el ne tudja vinni magával egyetlen boszorka sem.

     Boldizsár azóta aranyhintón hordja a kisfiát és a feleségét mindenfelé. Még a vásárra is! Majd megeszi az irigység a nagymagyari és a kismagyari cigányokat, ha találkoznak velük. A jókaiakról nem is beszélve.

(Mátyusföldi és csallóközi gyűjtések)

Fellinger Károly gyűjtései korábban a Szöveten: