ló nélkül
az ember egy nagy hegy árnyékában
szemét lesütve lehajtja fejét
úgy tesz mintha botladozna
átugorja az apró kavicsokat
a nagyobb köveket mibe még kapaszkodik néha
vagy fűcsomóba éles sziklába
pedig manapság nincsenek
nincsenek már lovak
lovak amelyek visszafeleselnek hogy
vigyázz – az ott a szakadék széle
a zuhanás ma már legenda csak egy fáma
de titkolt meggyőződése
ezeknek a dolgoknak nem így kellene történnie
hogy abrak és csengettyű nem lehet munka bére
hogy az ostorcsapás miért fáj jobban
fülnek a szívnek
kevésbé a szíjas hátnak
Szente B. Levente verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?