néha nekünk pattog a kályhatűz lángja
kéken pirosan megmoccan az esti fényben
ahogy a kicsi szobában szemünk láttára táncát járja
mi asztalnál ülünk szelíden
szemeinkben régi álom finom bája
füstszag van – és bor és kenyérillat
fa roppan a kályhában
este van – téli este
jégvirágos ablakunkon mintha a hold beintene
Szente B. Levente verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
