Köves István: Azok a rózsaszín körmöcskék

Fél órája ott ül egy angyal
a szomszéd szobában az ágyam szélén
és láthatóan tanácstalan és szomorú
(ó, azok a lilába hajló rózsaszín körmöcskék)
még ilyen magába roskadt szárnyas
angyalt sosem láttam, és az ágyamon

már amikor ott állt az ajtó előtt
mezítláb az aládúcolt körfolyosónk
csorbult keramitkőkockáin toporogva, tudtam,
(ó, azok a lilába hajló rózsaszín körmöcskék)
ez megint mesésen indul és Isten se
ki tudja, mi lesz belőle, belőlünk

fél órája ott ül ez az angyali angyal
a szomszéd szobában az ágyam szélén
és nem tudja elszánni magát
(ó, azok a lilába hajló rózsaszín körmöcskék)
pedig azon az ágyon már annyi minden esett
ezt is jól elszúrtam, ugye, szipogja

ágyamra ritkán ülnek ártatlan lányok
angyalok meg eddig még soha
nincs gyakorlatom, mint bánjak velük
(ó, azok a lilába hajló rózsaszín körmöcskék)
ha látom, hogy lüktet hüvelyük
tudom papírzsebit kellene vinnem neki

fél órája ül már ez a szipogó angyal
az ágyam szélén, nem hív, kacéran mozdulatlan
itt térdelek mellette s profán lelkem forró áhítatával
(ó, azok a lilába hajló rózsaszín körmöcskék)
azért imádkozom az Úrhoz, féltvén félve, hogy
még egy félórácskát, ugyan, nézzen félre.

Köves István verse legutóbb a Szöveten: