Versem igaz története
Életem édes keserűsége
Halálom várt pillanatában
Olvassa ezt majd fel nekem
Aki gondolt rám, de tagadta
S ki velem volt, ó átok fia.
 
Voltak idők, mikor nevettem
És hittem, meg szerettem
Keltem reggel kábult fényben
Fájt a tudat, hogy vesztem
A bűnben, mélyben hevertem s
Könyörögve a határért esedeztem.
 
Gyűjtöttem sok ráncot
A homlokomon s az álmon
Hogy egyszer végül elfelejtek
És talán újra kezdhetek
Még egy bűnbeeső életet
Ahol esetleg meg is mentenek.
 
Lelkem ma is sírva táncol
Rajtam egy nehéz láncsor
Üdvözlök majd mindenkit
Mikor a bőröm izzik
A forró talajban, s felnevetek
Hogy utoljára szenvedek.
 
Nem kell nekem új kezdet
Ne mentsetek hitetlenek
Szól a harang minden délben
Ötször pedig a szép ének
Velem a föld nem nehezebb.