Vörös István: Véletlenek keresztje

Véletlenek keresztje

Vörös István

Olyan is van, akinek a pályája
fölfelé ível öregedve,
a szerencsecsillagát áldja,
és meg lehet mindennel elégedve.

Én is elégedett vagyok,
bár a szerencse elkerül.
Fölöttem véletlenek keresztje ragyog.
Lábfejem került legfelül.

Ezek szerint az égen járok,
a cipőmön csupa kék sár van.
A felhő tehát vizesárok,
az eső felfelé szivárog.
Akkor hát mégis megcsináltam,
helyet szereztem az álomvilágban.

Szerka Károly felvétele