
Véletlenek keresztje
Vörös István
Olyan is van, akinek a pályája
fölfelé ível öregedve,
a szerencsecsillagát áldja,
és meg lehet mindennel elégedve.
Én is elégedett vagyok,
bár a szerencse elkerül.
Fölöttem véletlenek keresztje ragyog.
Lábfejem került legfelül.
Ezek szerint az égen járok,
a cipőmön csupa kék sár van.
A felhő tehát vizesárok,
az eső felfelé szivárog.
Akkor hát mégis megcsináltam,
helyet szereztem az álomvilágban.
Szerka Károly felvétele
Vörös István verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?