Fellinger Károly: Kegyelem

János fölött egyre súlyosabb az ég,
ha leszakad, felveri a lusta port,
egészen a mennyországig száll, tudom,
illik, mint csahos ebre a rézkolomp.

Fülig úszik az adósságban a nem-
lét, Istennek tartozik, nyaka szakad
belé, szorul a hurok körülötte,
az emberi nyak a leggyengébb láncszem.

Kifordított zsák az üres sírgödör,
kihullt belőle egy árva búzaszem,
szemmel tartja az édes anyaföld, mint
a halottat, akinek nincs kegyelem.

Fellinger Károly