Debreczeny György: álmomban meghal (Villányi László nyomán)
a Bartók Béla út elején /
napokig csak feketeséget láttunk /
ha meggyújtod a gyertyát /
kibontom gyönyörű testedet /
szirmoktól virul a rejtélyes táj
milyen komikus a várakozás
ha nem arcodat látom először
mezítlen érkezésedet a fürdőszobából
valamiféle boldog mosoly készülődik bennem
titkos üzeneteket rejtek mindennapjaimba
a Bartók Béla út elején
napokig csak feketeséget láttunk
ha meggyújtod a gyertyát
kibontom gyönyörű testedet
szirmoktól virul a rejtélyes táj
víz hömpölygött alattam az utcák helyén
láttam romba dőlt minden
befőttet szeretnék enni
a nagyanyám kezéből
köveket illesztgetnék egyre pontosabban
édesanyám kenyeret nyújt felém
imbolyogva a hófúvásban
szavam kézmozdulatom milyen szégyenletes
szavaid áradatát hallgatom mosolyogva
a veled látott repcetáblák sárgája
meghal álmomban
Debreczeny György verse legutóbb a Szöveten:
