Ádám Tamás: Szipogó február

Majának

Mire felébredek, kétszer megjárod
a közeli s távoli boltokat, lépteid
pontosan számolja az okostelefon,
amely fulladozik a sok szép fotótól.
Olykor rád is szól, igyál vizet. Cipődön
csillog némi sárarany. A szomszédba
indul, de ahogy közeledsz, meggondolja
magát a feketeszeder.

A tíz legegészségesebb fűszerből
válogatsz. Veszel kurkumát, gyömbért,
borsmentát, görögszénát, az utolsó
cayenne borsot is elhozod. Még a
betegségen is osztozol. Fahéjat rágunk
könnyezve, fulladozva, szerelemben.

Köhögésed sortüze nem riasztja el
az verébváró bogarakat, kitartóan
gyülekeznek a kapunál. Közeleg
a barkaszentelés, böjti szelek szántják
rövid hajad. Ebben a szipogó februárban
kékre szorítjuk egymás kezét, és
megtagadjuk a tézist: hogy sérül
a harmónia, és véges a lét.