2024.05.24.

SzövetIrodalom

A Szövet irodalmi, művészeti és közéleti magazin  legfontosabb célja, hogy teret és lehetőséget adjon íróknak, költőknek, alkotóknak: kezdőknek és ismerteknek, kívülállóknak és fő ízlésformálóknak, fiataloknak és időseknek

Kezdőlap » Zubornyák Zoltán: Tőkés Anna (El nem mesélt történetek 230.)

Zubornyák Zoltán: Tőkés Anna (El nem mesélt történetek 230.)

2 min read
Major akkoriban a Nemzeti Színházat igazgatta, s az egyik előadást megnézte Rákosi Mátyás.

Nem, vele nem játszottam együtt soha, nem is ismerhettem, hangját is csak pár felvétel őrzi. Amiért mégis írok róla, az két pici, hozzá kötődő, jellemző történet, szeretem mindkettőt. Hogy miért? Mert volt egy nagyszerű színésznő, kiváló tragika, aki híres volt arról, hogy csak és kizárólag a színpadnak és a színháznak élt, nem érdekelte semmi más, nem olvasott híreket, nem volt tájékozott a világ dolgaiban, nem kilincselt és kopogtatott politikusoknál, akkoriban még nekik volt megtiszteltetés ha esetleg bejuthattak a művésznő öltözőjébe. Tőkés Anna drámai ereje a tehetségében rejlett, élete a színpadon zajlott, minden más érdektelen volt a számára. Egyszer, állítólag, vendégszerepelni indult a társulat, a tájbuszon Várkonyi Zoltán Marxot olvasott, amikor Tőkés felszállt.

Tőkés Anna színművésznő (1903–1966)

–  Mit olvas, Zoli?

–  A tőke.

Kis gondolkodás és szünet után:

–  És jó?

Nyilván fogalma sem volt sem a szerzőről, sem a címről, akárcsak a következő, későbbi történet főszereplőjéről.

Major akkoriban a Nemzeti Színházat igazgatta, s az egyik előadást megnézte Rákosi Mátyás. Major izgatottan vezényelte az előadás után a színpadra a szereplőket, s egyenként bemutatta őket Rákosinak. Mikor Tőkés Annához ért –  aki magas, erős testalkatú asszony volt –, Rákosi a bemutatkozás után megrázta a művésznő kezét és már lépett volna tovább, amikor Tőkés váratlanul megszólalt:

Zubornyák Zoltán

– Sok jót hallottam már magáról, picim! S az utolsó szó után még barátságosan meg is paskolgatta az alacsony főember orcáját. Major sápadtabb volt a szokottnál.

Hogy így volt-e, ki tudja? Mindenesetre a történet szép, s amiért igazán tetszik, hogy volt és talán lesz még idő, mikor megint színészekről hallunk legendákat és megint a politikusoknak kell majd kuncsorogni aláírásért és közös fotóért. S lesznek még olyanok is, akiket a színházon kívül nem érdekel semmi más.

Zubornyák Zoltán legutóbb a Szöveten:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

© 2021–2023 | SzövetIrodalom | Minden jog fenntartva | Newsphere by AF themes.